, áth. m. szent-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. A székelyeknél am. sejt, sejdít, sajdít, féligmeddig észrevesz valamit, gyanít valamit. Megszentettem a dolog titkát. Megszenté a tolvaj, hogy nyomozódni kezdtek utána. (Kriza J). Egyezik vele a latin sentio, de egyezik mélyhangúlag a mongol szana-hhu (penser, songer à, se souvenir de, se rappeler) is. V. ö. SEJT.