, (szěr-k-ed) önh. m. szěrked-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. Mondhatni több hasonnemű tárgyakról, részekről, midőn bizonyos rendbe összeállnak, egyesülnek, s valami összefüggő egészet alkotnak, pl. midőn a csapatokra oszlott sereg a vezényszóra egy tömegbe szerked (szerkezkedik). A szók mondatokká, a mondatok közbeszéddé szerkednek. ,Szěrken társával együtt ritka használatu.