, (szép-ség) fn. tt. szépség-ět, harm. szr. ~e. Tulajdonság, melynél fogva valamit szépnek tartunk. Kitünő, meglepő szépség. Természet szépségei. E vidék szépségein nem győzök bámulni. Közmonatok: Szépség nem tart örökké. Szépség és jámborság ritkán járnak egy nyomban. Ritka szépség irígy nélkül. Nincs kedvesebb, se rövidebb a szépségnél. Szépség második ifjúság. Szépség és gazdagság hamar múló jószág. Szépséggel jól nem lakhatni. Továbbá azon tárgy, melyet szép tulajdonságok diszesítnek. Sok szépséget láttam. Angyali szépségek voltak jelen.