, (szep-lő) fn. tt. szeplő-t. 1) Vörnyeges, vagy barnás foltok, pettyek az arczbőrön, vagy kezeken, vagy a testnek más részein is, melyek kivált a hirtelen szőkék bőrét s nyári időben nagyobb mértékben szokták belepni. Kiverte a szeplő. Szeplő ellen szépitő vizekkel mosni az arczot. Elveszteni a szeplőt. 2) Szélesb ért. másnemű bőrfoltok, különösen az iszákos emberek arczán, borszeplő. 3) Más testeken is mutatkozó ilyetén pettyek, pl. a pulykatojáson, a növények levelein, a gyümölcsök héján. 4) Átv. erkölcsi folt, különösen mely a szemérmet bemocskolja. Szeplő nélküli élet, szűzleány.
Alakjára nézve igenévnek létezik a szokatlan szeplik igétől. Gyöke szep, melyhez hasonló a szepe azaz a fehér lónak szőren támadt sárgás-fekete foltok, honnan szepe ló, ilyen foltos, mintegy szeplős fehér ló. Rokonságára nézve l. SZEPE.