, (szép-ség-ěs) mn. tt. szépségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Szépséggel teljes, igen szép. Szépséges szűz. Igen ékes leányzó, és szépséges szűz. (Káldi. Gen. 24. 16). A régieknél ezen alak helyett igen gyakran találjuk a szépségü (szépségő) szót (mint általában is ezen alkatu szókat) pl. "Es mikoron imádkoznék, íme úristennek angyala! es egy szépségő ruhát és nagy drága kevekből fízött koronát hoza őneki. (Carthausi Névtelen, Toldy F. kiadása 137. l.).