, (szép-ít) áth. m. szépít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Széppé tesz, olyanná képez, alakít valamit, a szép szónak minden jelentéseiben, különösen ékesít, diszesít. Szépíteni a házakat, a várost. Holmi piperékkel szépíteni az öltözéket, a női fejet. Müvelés által szépíteni a kertet, a tájt. Szépíteni a nyelvet. Átv. magát szépíteni am. erkölcsi hibáinak, botlásainak szép színt tulajdonítani, azoktól holmi ál fogások által magát mentegetni. Hiába szépíted magadat, jól tudjuk, ki vagy. V. ö. SZÉP.