, a fogak között beszivott levegőnek hangja. 1) Kedélyhang, melyen a fájdalmas vagy félelmes érzés kifakadni szokott. Származékai: szepěg, szepěgés, szeppen, szeppent. Hasonlók hozzá a sirásra vonatkozó zöp és zok kedélyhangok, melyekből a zöpög és zokog igék eredtek. Szélesb ért. erősb indulat, vagy iparkodás következtében kitörő leh, szusz, pihegés, honnan a szepeleg, szepelkedik, továbbá szepetel, szeplet származékok. Egyezik vele gyökben a latin sibilo, és a persában sziflí-den sibilum edere, a mongol szebi-kü szelel-ni. l. SZEPETĚL. 2) Szepe és szeplő szók gyöke. l. ezeket.