, (szen-v-ed-ély) fn. tt. szenvevedély-t, tb. ~ěk, harm szr. ~e. Kedélyi állapot, vagy megrögzött hajlam, melynél fogva valakit bizonyos indulatok folytonosan, és csaknem ellenállhatlan erővel, ingerelnek, izgatnak. Különbözik az indulattól, melynek a szenvedély mintegy hatványozott fokozata. Az indulatnak a latin affectus, a szenvedélynek a passio felel meg. Az indulat hirtelen fellobbanó, a szenvedély tartós kedélyi izgalom, mely nem szünik minden módot és alkalmat felhasználni, hogy vágyait teljesítse. A szenvedélyek vagy csupa érzékiek, testi élvezetre vonatkozók, vagy lelkiek, szellemiek, melyek tárgyait a léleknek, szellemnek, erkölcsi érzetnek vágyai, élvei teszik. Szenvedélylyel üzni a játékot, vadászatot. A szenvedélyeken uralkodni, azokat mérsékelni, fékezni. A szinészetet, zenét szenvedélyből gyakorolni. Másképen: szenvedelem. "Ingerültség és szenvedelmek közt honunk javát eszközölni nem fogjuk. (Gr. Széchenyi István az 1843-iki országgyülésen julius 11-ikén).