, (szenny-es) mn. tt. szennyes-t v. ~et, tb. ~ek. Szennytől rutított, bemocskolt, tisztátalanná lett, piszkos, zsiros stb. Különösen mondjuk edényekről és ruhanemüekről. Szennyes tányérok, tálak. Szennyes asztali, ágyi, fehérruha.
"Édes anyám adj tisztát rám,
Szennyes minden üngöm, gatyám.
Népdal.
"Jaj be szennyes a kendője,
Talán nincsen szeretője.
Adja ide, hadd mossam ki,
Úgy sem szeret engem senki.
Népd.
Átv. erkölcsileg mocskos, rút, becstelen. Szennyes kapzsiság, fösvénység.