, fn. tt. szenny-et, harm. szr. ~e. Testhez, ruhához stb. tapadó akárminemű mocsok, piszok, folt, czirom, mely azt csunyává, rúttá, tisztátalanná teszi. Ruhája csupa szenny. Maga szennyét másra keni. Ez a te kezed szennye. Rajta hagyta a keze szennyét. A szennyet lemosni.
Legvalószinűbb hogy a szenny átv. értelmű szó, s egy a szén vagy röviden ejtve szen tájdivatosan: szeny főnévvel, és szennyes am. szenes, t. i. az ok az okozat helyett használtatván, mennyiben a szén ragadós, tapadós természeténél fogva az érintett testeket beszenezi, bemocskítja. Hasonló viszony van a korom kormos, mocsok mocskos, szurok szurkos szurtos, czirom czirmos, lucsok lucskos, lom lomos szók között.
Az n hangnak kettőztetése csupán nyomatosságból divatozik, mint a senny, könny, szunnyad, fonnyad szókban az egyszerű eredeti seny, köny, szunyad, fonyad helyett.