, (szaj-og-ó) fn. tt. szajkó-t. A szarkához hasonló nagyságu, de sokkal czifrább tollu, és szebb madár. Hazánkban kétféle faja van, egyik a fenyvesekben, másik a bükkös és cseres erdőkben lakik. Nevét zajgó vagyis csacsogó természetétől kapta. Ha nyelvét fiatal korában fölmetszik, némely szók kiejtését megtanulja. Átv. oly gyermekről, vagy tanulóról mondják, ki holmit szajkó módjára mások után megtanúl és elmond a nélkül, hogy értené. Csacsog mint a szajkó. (Km.).