, (szent-ěs) fn. tt. szentěs-t, tb. ~ěk. Hajósok nyelvén (mind a Tisza, mind a Duna mentében) jelöli általán azon helyet a hajó hátuljában, hol régi szokás szerint a hajó védszentjének képe elhelyezve van, a mely magában foglalja mind azon helyiséget, hol féltőbb jószágokat, lőszereket, hajóköteleket tartanak. Ilyen helyiség a hajón, hol a tűzszerész gondja alá bizott eszközök és szerek állanak (Konstabelsgatt); hol a vízmérő lakik (Kreuzmeisterskammer); kötéltartó (Seillucke. Kenessey Albert).