, (szent-ěl-ő) mn. tt. szentelő-t, ~k. Aki vagy ami szentel, ez igének minden értelmében véve. Papokat szentelő püspök. Szentelő malaszt. Mint főnév templomi eszközt jelent, likacsos tölcsérhez vagy karapolóhoz hasonlót, melylyel a hivekre vagy más tárgyakra szenteltvizet hint a pap. A régieknél, példáúl a Debreczeni Legendáskönyvben szentelő ,papi személy (talán áldozár) értelmében is eléjön: "Mikoron mind az országbeli feh (fő) pispökökkel es szentölőkkel s neminemű egyházi fejedelmekkel öszvegyült volna eh szent Tamás. (Toldy F. kiadása 60. l.).