, (szent-ěl) áth. m. szentěl-t. 1) Bizonyos szertartások, imák véghezvitele által vallásilag tiszteletessé, kegyeletessé avat valamit. Templomot, harangot, zászlókat, temetőt szentelni. 2) A természet némely adományait vagy emberi műveket elmondott imák, és innepélyes szertartások által Isten kegyelmébe és oltalmába ajánlja, s foganatot, áldást, sikert kér rájok. Buzát, bort eleséget, kenyeret szentelni. Házat, hajót, fegyvereket szentelni. 3) Valakit egyházi hivatalra, egyházi rend tagjává avat. Pappá, püspökké szentelni, fölszentelni valakit. 4) Kegyszerek, vagyis szakramentumok által bűntől megtisztít. A keresztség által mindnyájan megszenteltetünk. 5) Vallási vagy kegyeleti czélból ajánl, oda ad valamit. Életét, vagyonát Istennek szenteli. 6) Szent gyanánt kegyeletes érzéssel tisztel valakit, különösen az Istent. Szenteltessék neved. V. ö. SZENT.