, fn. tt. széná-t. Virágzáskor, vagy épen magbamenéskor lekaszált fű, melyet a mezei gazdák megszárítva, s öszvegyüjtve a barmok eleségeül takaritanak be, különösen az úgy nevezett agg széna, melyet ugyanazon évben és telken először vágnak, különböztetésül a második, harmadik kaszálási sarju-tól. Mennyiben az agg széna az ily nemű takarmánynak mintegy magvát, lelkét, javát teszi, továbbá minthogy néha már magbamenő korában kaszálják, magszéná-nak is nevezik. Parragi, öntözött réteken termett széna. Sikföldi, vizmelléki, homokháti, erdei széna. Leveles, sásos széna. Lóhere széna. Rókahátu széna, törnyeges szalmaszárforma sovány, izetlen széna. Szénát kaszálni, takarni v. takarítni, gyűjteni, petrenczékbe, baglyákba, máglyákba, kazalba rakni. Szénát veretelni v. veretölni Szabó Dávidnál am. szénát vonni a kazalból és azt gereblyével egymásra rakogatni (lábicskálni), innen egy veret (v. lábicska) széna. Szénát adni a lónak, ökörnek, juhnak. Lúdra szénát vesztegetni. Átv. jó renden van a szénája, ügye, állapota jó karban áll. Szentelt széna nem hizadalmas. (Km.). Szereti húzni a más szénáját (km.), mások feleségének udvarol. Mint az izetlen szalmának ellentéte valami jobbat jelent, honnan ezen kifejezés értelme: Széna e vagy szalma? azaz jól vagy roszul ütött ki a dolog? sikerült-e vagy nem?
Hangra és érteményre egyeznek vele a finn heinä, lapp szuoine (Hunfalvy P.), szláv szeno, s előhangi változattal a latin foenum, minthogy az sz és f hangok a susogó beszédben körülbelűl hasonlóan hangzanak, s mindketten némi fuvással és sziszegéssel járnak, ennélfogva néha fölcseréltetnek, honnan a sürög fürög, sohaj fohász, sül fűl szók hangi és fogalmi rokon volta. Egyébiránt eredetét legbizonyosabban látszik mutatni Vámbéry szerént a csagataj szong-mak mely am. fonnyad-ni, innen; szonak am. száraz fű.