, (szěm-re) ragozott név, igehatározóként is használva. 1) A mint külsőleg látszik. Szemre egészséges, derék, de valósággal gyönge, erőtlen. 2) Magjára nézve. Szalmára sok gabonája termett, de szemre kevés. Mint fölható viszonyragu név különféle értelemben használtatik. Szemre fülre venni valamit, különösen figyelemre venni. Szemre vetni, hányni. Szemre kerülni. Szemre való, a maga nemében szép, csinos, mit érdemes megnézni. Szemre birták őt, rávették, hogy az idézésre megjelenjen.