, (szěm-telen) mn. tt. szěmtelen-t, tb. ~ěk. Átv. ért. Kiben szemérem, vagy szégyenérzet nincsen; vakmerő nézésü, tekintetű, kiről azt szokás mondani, hogy se orczája se pofája, ki az illem és finom erkölcsi szabályok ellen elkövetett tettei miatt el nem pirul, szemeit le nem süti; erkölcsileg elvetemedett; ki nyilvános botrányokat tartózkodás nélkül követ el stb. A feddő kifejezések egyik legkeményebbike. Határozóként am. szemtelenül. Máskép: arczátlan. V. ö. SZĚMETLEN.