, (szěm-ěl-e-el) áth. m. szěmlél-t. Szemeit ráirányozza valamire, s folytonosan rajta tartja, hogy bizonyos tudomása legyen felőle. Több oldalú, s mélyebb, tartósabb vizsgálásra mutat, mint a néz szó. Különösen, szemlél a bölcselkedő, midőn az ismeret tárgyait jegyeiknél fogva mintegy maga elé állítja; szemlél a hadvezér, midőn seregét részletenként saját szemeivel átnézi stb.
Ezen ige régibb mint törzse a szemle főnév, amennyiben ez csak újabb korban jött divatba, vagy, ha tetszik, hozatott ismét önálló használatba; ebből származtatható ~el képzővel: szemle-el, öszvehúzva: szemlél, mint: besze beszél; mese mesél; csere cserél stb. V. ö. SZEMLE.