, (szěm-öl-d-ök) fn. tt. szěmöldök-öt, harm. szr. ~e. Ivet képező szőrözet a szem fölött. Fekete, fehér, vörös szemöldök. Sűrü, vastag, ritka, vékony szemöldök. Átv. az ajtó vagy ablak fölött kiálló pártázat. Ajtó szemöldöke.
Vagy öszvetett szó, melynek első alkatrésze szěm, második öldök, ennek gyöke pedig a kerekhajlást jelentő öl (sinus, ulna), melytől ölel származott; az öl gyökből lett az elavult ige öld, azaz ölel, kerít, körülfog, s ebből öldék, öldök; vagy pedig maga az egész dök képző tekinthető összetettnek. Mindenik esetben jelentése: ami a szemet mintegy öleli. Hasonló képeztetésü szók: szurdék szurdok, szándék szándok, köldök stb. Ezen elemzésnél fogva a rövidített szemöld-re hasonszerü (analog) példa nem igen létezik, mert nem mondjuk: szurd, szánd, köld; azonban a rövidség ajánlatossá teszi, s kivált az irodalomban általán el van fogadva. A szemnek, illetőleg testnek több részeit szintén ily öszvetett szók jelelik, u. m. szěmhéj, szěmpilla, szemszőr, szemgolyó, agyvelő, szájpadlás, orrczimpa, lábfej, lábikra stb.