v. SZEMET, fn. tt. szemet-et, harm. szr. szemét-je v. szemet-je v. ~e. 1) Mindenféle gizgaz, hulladék, faradék, töredék, söpredék, melyet mint mocskos, tisztátalan valamit félre szoktak takarítani. Szemetet csinálni, kisöpörni, elhordani. A kisöprött szemettel nem jó a hirt is kihordani a házból. A szemetnek is kell egy kis helyet engedni. 2) Az ilyetén tisztátalanság egy halmazra gyüjtve. Szeméten heverő malaczok. A mosadékot kiönteni a szemétre. Minden kakas a maga szemetén hatalmas. (Km.). Ki szeméten nevelkedik, mást is rühesnek tart. (Km.). 3) Akárminemű mocsok, piszok, ganajféle. 4) Átv. a maga nemében alávaló, hitvány, kivetendő. Szemét ember. Tiszta gabona helyett szemetet adott. Ilyen szemét jószágért mit sem adok.
Túl a Dunán több vidéken átvetve meszet, vastag hangon maszat, a székelyeknél moszat, Vasban néhutt maczat, moczat, mely egyszersmind általán mindennemü mocskot, piszkot jelent. Úgy látszik, ezek az eredeti alakok, mert alap fogalomban egyeznek velök a mocs mocsok, lat. mucus, ném. Schmutz, mennyiben t. i. a szemet mocskossá, piszkossá teszi az illető testet, vagy tért, honnan miszitmaszat am. mocsokpiszok, miszitelmaszatol mocskol, bezsiroz, beken valamit. Közvetőleg tehát rokonok vele a med, ned, máz, mint híg, folyékony, kenni való testek. Egyezik vele a tót szmety, és a német Miszt is. V. ö. SZENNY.