, (szěm-ěl-e-el-ő-öd-ik) alakra belsz. de jelentésre inkább közép ige; m. szemlélőd-tem, ~tél, ~ött. 1) A körötte levő tárgyakat figyelmesen nézegeti, hogy határozott világos felfogást szerezzen felőlők, pl. a kém, midőn kémlelődik; a hadvezér, midőn szemlét tart serege fölött. 2) Bizonyos tárgyakról elmélkedik, vizsgálódik, azok okait, viszonyait, öszvefüggését stb. fürkészi. (Speculatur, contemplatur).