, (szěm-ěs), mn. tt. szěměs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Aminek tulajdon ért. vett szemei vannak; ellentéte: szemetlen. 2) Mondjuk növényekről, különösen fű- és gabnanemüekről, mennyiben szemeket, azaz magvakat teremnek. Szemes gabona. Szemes takarmányt adni a baromnak. 3) Átv. aki szemeit, mint látérzéket, különösen használja; figyelmes, körülnéző, vigyázó. Szemes gazdatiszt, őr, kerülő. A szemes ember nem hagyja magát rászedetni. Szemesnek áll a világ. (Km.). Szemesnek való a játék, vaknak az alamizsna. (Km.). Szemes kocsis, szemes ló, kerek számra igen jó. (Km.). 4) Aki valamit saját szemeivel látott, tapasztalt. Szemes tanú, szemes bizonyság.