, (szěm-ély-telen), mn. tt. szěmélytelen-t. tb. ~ěk. 1) Ami szoros értelemben véve személyi tulajdonságokkal nem bir; aminek személye nincs. Személytelen dolgok, tárgyak. 2) Nyelvtani ért. mondják igékről, melyek első és második személyragokat nem vesznek fel, mint: nincs, nincsenek; sincs, sincsenek; szabad, fáj; továbbá a kináló ne, nesze, mely csak második személyraggal divatozik: netek, nesztek. Szélesb ért. több igék egyes számu harmadik személye midőn alanyeset nem viszonylik velök, pl. hallik, hallatszik, történik, villámlik, estveledik, hajnalodik, esik (eső), szemzik stb.