, (szěm-ély) fn. tt. szěmély-t, tb. ~ěk v. ~ek, harm. szr. ~e. Mai általános és legszokottabb értelemben minden emberi egyén, mint magánálló eszes lény. Ellentéte minden anyagi lény, sőt a lelkes állati lények is, mennyiben ész és szellem nélküli dolgok gyanánt tekintetnek. (Persona). Férfiszemély, nőszemély v. asszonyszemély v. fehérszemély. Egyházi v. papi, világi v. polgári, katonai személy. Alrendű, középosztályu, főrangú, fejedelmi, királyi személy. Tekintélyes, hivatalbeli, nyilvános, magán személy. Mennél nagyobb a személy, annál nagyobb a veszély. (Km.). Fiatal, középkorú, aggott személy. Több személyből álló család. Becsületes, jóravaló, becstelen, jellem nélküli személy. Valakinek személyében csalatkozni, más személy helyett venni vagy nem olyannak találni, a milyennek véltük. Személy szerént, ma szokottabban: személyesen, ő maga, nem más által képviselve. "Még azra válaszonk nics (nincs), de mely hamar válaszonk leszen. Nagyságodhoz személy szerint megyek. (Levél 1541-ből. Szalay Ág. 400 m. l.). Különösen néha jelenti az illető egyénnek állapoti mivoltát, kivoltát. A birónak nem szabad a személyre tekinteni, válogatni a személyeket. Valakinek személye iránt tisztelettel, kimélettel viseltetni. Ismerem személyét. "Kiért jámbor szömélyü polgárok esköttenek meg. (Levél 1551-ből. Szalay Ág. 400. m. l.).
"Szép kis gyönge termetének
Ékesen zengő nyelvének.
Nem kár volna személyének,
Hogy ünnepet szentelnének.
Népdal.
Néhutt népnyelven így nevezik a szabad életű nőket, a kéjleányokat. Bordély-házi, nyilvános személy. Személyek után járni. Személylyel élni. Nyelvtani ért. jelenti az igének azon változási viszonyait, melyek szerint az ige által kimondott cselekvés vagy állapot bizonyos lényre, mint alanyra vonatkozik, s az szerint módosúl. Első személy az egyesszámban: én, a többesben: mink, röviditve: mi; második személy az egyesben: te, a többesben: tik, röviditve ti; harmadik személy az egyesben ő, a többesben ők, vagyis a megnevezett alany, legyen az önálló egyén, vagy akármely dolog, pl. a diákok irnak, a tinta fogy. Innen élünk vele az én, te, és ő helyett is, pl. személyemet ne sértsd, azaz, engemet; személyedről (rólad) mindnyájan jó véleménynyel vannak. V. ö. SZEMÉLYNÉVMÁS; ésSZEMÉLYRAG. A keresztény hitvallás rejtelmes tana szerint az Isten lényegében (essentia) egy, személyében pedig három, vagyis három isteni személy van, első az Atya, második a Fiú, vagyis Jézus, harmadik a Szentlélek. Átv. jelenti az emberi testnek termetét, alkatát, alakját. Magas, alacson, derék, sugár, szép, rút, csunya személy. Ezen embernek van személye, tekintélyes külsejű. Személye sokat mutat. Nevetséges személye van. Néha am. helyettes, képviselő. Király személye v. képe. Valakinek személyében megjelenni, tenni, végezni valamit. Drámai, szinpadi személy, aki a szinműben, illetőleg a szinpadon bizonyos cselekvő személyt ábrázol, képvisel. Néma személy, ki a színpadon csak hallgatag szerepet játszik.
Ezen szó hajdan nem csupán emberi egyént jelentett, hanem egyszersmind valaminek szinét, képét arczát, alakját, látszatát. Így a Müncheni codexben a vultus, facies, aspectus, conspectus, species latin szóknak felel meg. Máté XVI. fej. "Azért mennynek személyét (faciem coeli) tudjátok megválasztanotok. Máté XXVIII. fej. "Vala kedég ő személye (aspectus) miként villámat. Luk. III. fej. "Szent szellet leszálla ő rejája testi személyben (corporali specie). U. o. IX. fej. "Megváltozék ő orczájának személye (species vultus eius). U. o. XXIV. fej. "Ő személyekkel a földre hajlanának (declinarent vultum in terram). Egyébiránt eléfordul emberi egyén helyett is Máté XXII. fej. "Mert nem veszed embereknek személyeket, (personam hominum). A Bécsi codexben is am. arcz: "Ha leltem malasztot király személye előtt (in conspectu regis. Hester. V. fejezet). "Azért Baltazár király eléggé megháborodék és ő személye (vultus illius) megváltoztaték. (Dániel V. fejezet). "Ma bejöttenek en személyem eleibe bölcsek (in conspectu meo. Ugyanott). Régi Magyar Passióban: "A sok arczul veréssel és pekdeséssel emberi személy ő rajta nem tetszik vala. (Toldy F. kiadása 227. l.). Ezek nyomán a személy eredeti jelentése a szemről nevezett ábrázat, kép, alak, mintegy a szem tája, környéke. A héber háin v. áin is magamagában jelent mind szemet, mind ábrázatot (Eichorn és Wiener szótára). De nevezetesebb a v. (szémel) szó, mely am. simulacrum, imago. "Origo vocis ignoratur, mondja Eichorn.
Innét átv. és ma már csaknem kizárólagos ért. jelent emberi egyént, épen úgy, mint a fej és a lélek, melyeket egymással fölcserélve használhatunk, midőn az emberi egyéneket számszerint veszszük. Hasonló példa van rá magában a latin nyelvben is, melyben ,persona eredetileg álarczot jelentett, innen Phaedrusnál olvasható: "Personam tragicam forte vulpes viderat. Így a hellen nyelvben προςωπον (ωψ szótól, mely am. szem) eredetileg szemkörüli tájat, vagyis arczot, ábrázatot, azután szintén álarczot, végre személyt jelent. Ilyen a német Bild, különösen a Mannsbild, Weibsbild, Frauensbild szókban. (Adelung).
Képeztetésre hasonló ezekhez: terebély, terebes valami; lapály, lapos vidék, térség; veszély stb.