, (szak-ad-oz) gyak. önh. m. szakadoztam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Folytonosan, vagy több részben, vagy többed magával szakad, azaz, alkatrészei erőszakosan szétválnak, szétrepedeznek, foszladoznak stb. Szakadoznak a lőporral fölvetett sziklák. Szakadoznak a húrok, a kötelek. Tüskék között szakadoz a ruha. "Mert úgy a tömlők megszakadoznak és a bör elötletik. (Münch. cod. Máté IX.). 2) Több rés, nyilás, lik támad rajta. Szakadoz a töltés, a gát. 3) Többed magával tartalékjától elválik. Ruhájáról leszakadoztak a gombok. 4) Többen, vagy egymás után valamely helyről más helyre távoznak. Az elpusztult zsidók a világ minden részeire elszakadoztak. 5) Többed magával párt vagy felekezetképen az egésztől elválik. V. ö. SZAKAD.