, (szěm-be) ragozott név, igehatározó- és igekötőként használva. 1) Szemtül- v. szemtől-szembe, am. másnak jelenlétében s annak neki fordulva, szemébe nézve; irányában; ellenében. Szemtől szembe megmondottam neki. Szembe szépet mondani am. hízelkedni. Szembe rózsám, ha szeretsz. 2) l. SZEMBEN. 3) Mint igekötő az illető igével öszvetétetik, ugyan a fentebbi értelemben, mint: szembeáll, szembeállít, szembeszáll, szembeötlik, szembetünik, szembeszökik stb., melyeket láss saját rovataik alatt.