, (szěmély-válogatás) ösz. fn. Egyik személynek a másiktól oly megkülönböztetése, hogy valaki valakinek nem az igazság kivánalmaihoz képest hanem más tekintetekből, pl. polgári befolyásához, rangjához mérve ad előnyt vagy előnyöket, vagy mellőz szigorúságot. A jó birónak személyválogatás nélkül kell itéletet hoznia. "Mely dolognak menjen végire személyválogatás nélkül Kegyelmetek. Báthori István király levele 1582-ben.