, (szěm-ér-ěm-et-ěs) mn. tt. szěmérmetěs-t v. ~et, tb. ~ek. Azon néhány szavaink egyike, melyekbe az et szótag fölöslegül csúszott be, mint, szerelmetes, irgalmatos, félelmetes, ezek helyett, szerelmes, irgalmas; vagy talán am. szemérmeses, irgalmasos, félelmeses, mint van édeses, vöröses.
"Én Istenem! be szép,
Be is dicséretes,
Mikor még a leány
Fülig szemérmetes.
Erdélyi János.