, SZÉLTIBEN, (szél-t-e-ben) ih. 1) Szélesb ért. bizonyos térnek egész terjedelmén, mindenfelé. A barmok széltében járnak a réten. Az árvíz széltében pusztítja vidékünket. 2) Szorosb ért. azon vonal mentében, mely valaminek szélét, oldalát képezi. Széltében-hosszában megmérni valamit. A szántóföldet széltében ketté szelni.
Gyöke a térmértékre vonatkozó szél, melyből t helyhatárzó képzővel lett szélt, vagyis azon helyeken, pontokon, melyek valaminek területét, szélét képezik, mint: fen fent, len lent, ben bent, kün künt. Kivételes sajátsága, hogy a t képző után harmad személyi, sőt még helyragokat is vesz föl (széltében és széltére), mely tekintetben hasonló hozzá némileg a szintén elszórásra vonatkozó helyhatározó átabotában, különösen pedig végtében, végtiben (egy végtiben) és végtére. Különben alakra hasonló az igékből származott mentében, keltében, folytában, jártában stb. határozókhoz.