, (szél-ső) mn. tt. szélső-t. Ami több hasonnemüek között az illető rendnek, sornak, térnek szélén van; ami a középtől legkülebb, legtávolabb esik; ami a gyűegységnek vég határán fekszik. A fiúkba helyezett könyvek közől a szélsőt kivenni. Szélső ház, mely a házsor végén áll. Mennyiben valami a középponttól kisebb vagy nagyobb távolságban lehet, felveszi a fokozást is: legszélső v. legeslegszélső. Ugyan ily viszony van a benső legbenső, külső legkülső, utolsó legutolsó, első legelső stb. között. Képzőjének elemzését illetőleg l. ~SÓ, ~SŐ képző.