, (szél-mutató) ösz. fn. Bármiféle eszköz, vagy készület, mely a széljárás irányát mutatja, milyen az úgynevezett szélkakas, vagy szélvitorla, néhutt: szélanya v. szélanyja; komáromi tájszólással: csingiring (csengő-rengő). Hajókon leginkább az árbocz csúcsára tűzött, elül nyil alaku eszköz, hátul egy karikával, mely könnyü szövetből készült szütyő (csucskás zacskó) száját képezi; ez a szelet felfogja és a nyilat szélnek fordítván, ekképen a szél irányát mutatja. Nevezik szélforgony-nak is.