, (szell-em v. szél-el-em) fn. tt. szellem-et, harm. szr. ~e. Korunkban alkotott, s hirtelen elterjedt új szó a hellén πνευμα, latin spiritus, német Geist kifejezésére, különböztetésül a lélek-től, melynek szabatosan a hellén ψυχη, latin anima, s német Seele felelnek meg. Legújabb időkig a köz és irodalmi nyelven mind a spiritus, mind az anima kifejezésére, a fogalmak nem kis öszvezavarásával, a ,lélek szó divatozott, noha már a tatrosi bibliai másolók a nép nyelvén sem ismeretlen szellet (spiritus) szóval éltek. 1) Egyszerü, testetlen lény, melynek gondolkozó és akaró tehetsége van. Ellentétei: anyag, test. E fogalom alá tartoznak az angyalok, mint jó szellemek, az ördögök, mint gonosz szellemek, a boldogultak szellemei a mennyben, s mind azon lények, melyek akár a keresztények, akár más vallásuak hittana szerént mint láthatatlan felsőbb valók az emberek sorsára befolynak, vagy befolyni tartatnak, továbbá a költők, vagy babonahitüek által képzelt tűzi, vízi, erdei, légi, földalatti stb. szellemek. 2) Az emberi léleknek felsőbbnemü tehetsége, vagyis gondolkozó és szabad akarati ereje. Nagy, kicsi szellem. Erős, bátor, gyönge, gyáva szellem. Világos, tiszta, magas röptü, fellengő szellem. Leleményes, buvárkodó, beható, mélységes szellem. Szép szellem, melynek erői és tehetségei tökéletes egyezményben vannak és működnek. 3) Az ész műveinek belső lényege, alapja, iránya. Törvények szelleme. Valamely tannak, igazságnak, beszédnek szellemét felfogni. Ő egészen más szellemben nyilatkozik. Behatni a nyelv szellemébe. 4) Bizonyos elvek, mennyiben valamely osztályhoz tartozó személyek gondolkozási és cselekvési módjára befolynak, s annak némi szint, bélyeget kölcsönöznek. Kor szelleme, mely bizonyos korban élő emberek gondolkozásának és tetteinek irányt ad. Testületi szellem, mely az illető testület tagjait áthatja, lelkesíti, vezérli. Keresztény, egyházi, polgári, katonai, nemesi, úri, lovagias szellem. Nemzeti, hazafiúi szellem. E városban jó szellem uralkodik. 5) Átv. a kedélynek sajátságos hajlama, indulata. Béke szelleme. Barátság, szeretet szelleme. Ellenmondási szellem. Gyűlölködés szelleme. 6) Ellentétetik a testi, érzéki, mulandó, külső dolgoknak. A bötü öl, a szellem pedig éltet. Nem a test, hanem szellem szerént kell élni. Ami szellemtől származik, az szellem. Az Istenről nem mondjuk hogy szellem, hanem lélek. Az Isten lélek, s akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniok. Az emberi testnek is ellentété: lélek, nem: szellem. A test elrothad és porrá leszen, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta volt azt.
E szó nyelvünkben csupán láthatatlan egyszerű lényekre, vagy némely elvont fogalmú tárgyakra vonatkozik, nem úgy, mint a latin spiritus, és német Geist, melyek átv. ért. némely finomabb alkatu látható testeket, vagy anyagi erőket is jelentenek. V. ö. SZESZ, LÉL, LÉLEK, SZELLET.
Valamint a hellén πνευμα törzse πνεω (fuvok), a latin spiritus-é spiro (lehelek), a szláv duch-é dujem (fuvok); hasonlóan a magyar szellem is a természeti széltől, mint fuvásban jelenkező s ámbár láthatatlan, de működéseiben igen is érezhető tárgytól kölcsönöztetett. Az l kettőztetése nagyobb nyomatosság végett jött használatba, s az egész sajátlag am. szel-el-em (szelelő valami).