, SZELIDŰL, SZELIDÜL, (2), (szelíd-űl) önh. m. szelídűl-t. Szeliddé leszen; vadságát, szilajságát, nyerseségét, haragját, szigoruságát, zordonságát leteszi, elhagyja. Szépmüvészetek által szelidülnek az erkölcsök. Társas életben szelidülnek az emberek. Kérésemre haragja megszelidült. Ős erdők irtása, tavak lecsapolása által szelidűl az éghajlat. A vad gyümölcsfák oltás által szelidülnek. V. ö. SZELÍD.