, (rid-eg) mn. tt. rideg-et. 1) A társaságtól különvált, magán v. magánosan élő, járó, nem nyájbeli, nem nyájas. Rideg pusztai lakos. Rideg mogorva ember. Rideg életet élni. Rideg legény am. nőtlen. 2) Különösen nyájbeli állatokra vonatkozva, rideg ökör, mely nincs járom alá fogva, mely a mezőn szabadon jár; rideg juh, mely párosodásra nem alkalmas. Ridege a nyájnak. (Kresznerics).
"Lator az a nagy bak,......
Minap két rideget a vízbe ugratott.
Faludi Ferencz.
A székelyeknél, rideg marha, sertés, mely nincs hizóban, sovány, mely a legelőn pusztán, erdőben éldegel. Innen átv. ért. rideg hely, puszta, kopár hely, mely semmit sem terem, elhagyott mezőség. Némi változattal: rüdeg. A göcsei s rábaközi népnyelvben: rédeg, (mint ritka, ormánságban: retka).
Alapfogalmánál fogva a ,rideg szó jelent a többi rokon nemüektől elszakadtat, magán levőt, s mintegy magában elromlót, veszendőt, ami nemét, faját nem szaporítja; miért azon ri gyöktagu szók osztályába sorozható, melyek elszakadásra, elválásra, illetőleg romlásra vonatkoznak. S alakra hasonló hozzá a hi gyöktől eredő hideg. Közelebbi rid gyöke egyezik rit gyökkel (ritka szóban). V. ö. RITKA.