, (rik-k-an) önh. m. rikkan-t. Erős éles rivó, hivó, felkiáltó stb. hangra fakadt. Minden pálczaütésre nagyot rikkant. Jó kedvében föl föl rikkan.
E szónak gyöke ri v. rí, a kettőztetett k hang pedig mint a gyakorlatos g képzőnek mása az illető hangnak belterjét, nyomatosságát fejezi ki.