, v. RIGOLYA, (ri-og-oly-a) fn. tt. rigolyát. Elavult szó, melynek rigolyás származéka még tájszokásilag él, s jelent rikoltó vagy rivalgó lármával járó veszekedést, perlekedést. Gyöke ri, melyből lett ri-og, öszvevonva rig, innen rigol, rigoló, rigola, s lágyítva rigolya. Egyezik vele a latin rixa.