, (ri-ad-ó) fn. tt. riadó-t. 1) Hirtelen fölkelésre, készülésre szólító tábori hangzat. Riadót fúni, trombitálni, dobolni. Forradalmi riadó. Olyan, mint a szintén katonai takarodó, rohanó. V. ö. RIAD. 2) Balaton mellékén jelenti a megrepedt jég közötti rést, hézagot, mely a vigyázatlan utasokra nézve gyakran életveszélyes. V. ö. RIADÁS. 5). Innen 3) Tátongva nyiladozó.
"Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén
A riadó vak mélységet fölverje szavával?
Vörösmarty.