, (ri-ad-ás) fn. tt. riadás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Emberi rívó hangra fakadás, rivalkodás, sivalkodás. (Szabó D.). 2) Erős felkiáltás.
"Megharsan a völgyben hajtók riadása.
Arany J.
3) Harsány fuvóhangszerek szólása. Kürt, trombita, tárogató riadása. 4) Hirtelen ijedés által okozott fölkelés, megrázkodás. 5) Repedés, főleg a Balaton jegén, mely oly erős és zajos robajjal történik, mintha álgyukat sütögetnének el, s egytől egész három lépésnyi nyiladékot csinál, melyet riadónak hívnak. Élnek e szóval ez értelemben különösen a Balaton mellékén és Rábaközben.