, (ri-ad) önh. m. riad-t. 1) Erős, éles rivó hangra fakad, rivalkodik, sivalkodik. (Szabó D.). Fájdalmában nagyot riad, kinjában felriad. 2) Riadnak a trombiták, kürtök, tárogatók. 3) Nagyon megijedvén rezzen; vagy általán nyugalmából fölrezzen, erős, hirtelen mozgásba jő. Álomból felriadni. Némely régieknél: read. "Az ő agyából húsostul szemei kiesének az ő kezeiben; ottan felreada (= felijede). Carthausi névtelen. (Toldi F. kiadása 112. l.).