, erős, éles hangu gyöktag vagy gyökelem, illetőleg gyök. 1) Szoros ért. vett. hangszó, melynek származékai: rí, riad, riam, riaszt, riaszkodik, rigó, rikácsol, ríkat, rikkant, rikkancs, rikogat, rikolt, rigolyás, rigyet, rimánkodik, riog, riogat, rippadoz, rityeg, rittyent, rivall, rivallkodik, rivancs, rivaszkodik, rivaszt, rivan, illető családaikkal együtt. 2) Romlásra, szakadásra, elválásra, s ez által eszközlött holmi diribdarabra vonatkozik, egyszersmind jobbára hangutánzó is ezen származékokban: riadás (a jégen), riba, ribál, ribancz, rideg, ricskó, rifol, rigás, ripacs, ripó, riszál, riszszant, ritka. Képes értelemben erkölcsi romlást jelent a rima, ringyó, riha, rihó, néhutt d előtéttel drihó szókban. A többi rokon gyökhanguakat l. saját rovataik alatt.