, (rez-z-esz-t) áth. m. rezzeszt-ětt, par. rezzeszsz, htn. ~ni, v. ~eni. Erős mozgásba hoz, hirtelen megindít, bizonyos indulatra gerjeszt; ingerel. "És látván őtet irgalmasságra rezzeszteték (misericordia motus est). Münch. cod. Luk. X. "És délszeg királya hadba rezzesztetik Bécsi cod. Dániel XI. (Tárkányinál: "És a déli király hadra ingereltetik). A régi magyar passióban csak egy z-vel. "Mend ezök tégedet töredelmességre rezesztnek. (Toldy F. kiadása 118. l.).