, RĚTTENET, (rett-en-et) fn. tt. rettenet-et, harm. szr. ~e. Testet és lelket megrázó indulat, melyet a nagyobb foku s hirtelen ijesztés támaszt. Elvont értelmü szó, mint rémület, irtózat, félelem, ijedelem, borzalom. A távoli veszély csak félelmet, de a közeli rettenetet szokott okozni.