, (rész-vétlenség) ösz. fn. Tulajdonság, melynélfogva valakit mások ügye nem érdekel, kedvező vagy kedvezőtlen sorsukban nem osztozik, nem nyújt segédkezet, hozzájárulással valamit előmozdítani elmulaszt stb. Hideg, önző részvétlenség. A legszebb vállalat részvétlenség miatt megbukott. V. ö. RÉSZVÉT.