, (rész-ěg-ség) fn. tt. részěgség-ět, harm. szr. ~e. Részeg állapot, vagy tulajdonság. Részegségig inni, a részegséget elűzni. A részegséget mámorosság követi. Részegség, kurvaság együtt járnak. (Km.). Részegségében sok badarságot öszvebeszél. Különbözik tőle a részegesség, mely gyakori és szokássá vált részegséget jelent.