, (rez-ü-en, rez-v-en, rez-z-en), önh. m. rezzen-t. 1) A rázás, ingatás első hatására megmozzan, s rez hangot ad. A billentyü illetésére rezzen a zongora húrja. Rezzen az ablaktábla. Rezzen a megütődött rézdob. 2) Idegei a félelem, ijedés első benyomására megrázkodnak. A vadász megrezzen, midőn véletlenül egy-két fogoly fölreppen mellette. A félénk utas a levélzörgésre is megrezzen. A dobszóra álmából fölrezzent. V. ö. REZ, gyök; és RETTEN.