, (rez-ěg) gyak. önh. m. rezěg-tem, ~tél, ~ětt, v. reng-ěttem, ~ettěl, ~gětt, htn. ~ni v. rengni, v. rengeni. Mondjuk különösen lemezzé vagy húrrá alakított rézről, vasról, továbbá üveg s más cserépnemüekről, midőn megütődés vagy rázás által rugalmas reszkető vagy remegő ingásba jövén rez rez hangot adnak. V. ö. REZ gyök. Rezegnek az öszveütődött rézedények, tepszik. Rezeg a zongora húrja. Rezeg a repedt fazék, a széltől rázott ablak üvege. Némi árnyalati módosítással rokonai: recseg, retyeg, továbbá remeg, reszket. Szélesb ért. gyöngéden lebegve mozog, pl. a fák levelei.
"Nincs semmi szél,
Mégis hogyan, hogyan rezeg a nyárlevél!
Csokonai.