, RĚTTEN, (rett-en) önh. m. retten-t. A nagy félelem első behatása által megrázkodik, s megháborodik. A félelem kezdetét, keletkeztét fejezi ki. Elrettene, midőn a tigrist közelben megpillantotta. Az álgyulövésre fölrettent álmából. Az ellenséget feléje vágtatni látván megrettent. Alsóbb fokozatai: ijed, rezzen; ellenben a félelemnek még magasabb fokát jelenti a réműl.