, (réz-ércz) ösz. fn. Ércz, ásvány, mely már a természetben is rézdarabkákat foglal magában, s mely néha szép rubinvörös jegeczeket alkot, gyakrabban egész tömegeket is képez és vörösrézércz-nek (Rothkupfererz), alkatrészeinél fogva pedig rézélecsnek (réz-oxydul-nak) neveztetik. Vegyészi úton többféleképen szoktak rézélecset eléállítani, többnyire vörös poralakban; üveggel egybeolvasztva, ezt gránátvörösre festi.