, (rév-ész) fn. tt. révész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Hajós, ki az utasokat, s egyéb holmit egyik révből a másikba átszállítja. Balatoni, dunai, tiszai révészek. Öreg révész, kormányos, evező révész. Hajótörés után okosabb a révész. (Km.). Öszvetételekben: révészgazda, révészlegény. 2) Átv. a természetrajzban, tengeri csiganem, mely a víz szinén úszkálni szeret. (Nautilus, Argonauta.)