, fn. tt. rev-et, harm. szr. ~e. Némely kemény növényi és állati testeknek, különösen fáknak, csontoknak beteg állapota, midőn porhadásnak, rohadásnak indulnak, továbbá az illető testnek ilyetén része. Rev a fában, a fogakban. A fa revéből csinált tapló. Az úgynevezett cserfa-, bükkfatapló nem egyéb, mint a csernek, bükknek gyulékony reve. V. ö. REDV.
Alapfogalomban egyezik közelebb roh gyökkel, s általán azon r gyökhangu szókkal, melyek romlásra vonatkoznak. V. ö. R, gyökhang.